A zenei vizuál: látvány- és
identitáskonstrukciók - vázlat
a vj - történeti előképei
(Elhangzott előadás formájában a Zenei szubkultúrák médiareprezentációja c. konferencián, Pécsett 2011. április 29-én;
a videón kb. a 3. perctől )
(Elhangzott előadás formájában a Zenei szubkultúrák médiareprezentációja c. konferencián, Pécsett 2011. április 29-én;
a videón kb. a 3. perctől )
Ebben a rövid tanulmányban igyekszem néhány
használható szempontot, fogalmi rendszert felvázolni, mely keretben a zenei
vizuál, a vj jelenségkör értelmezhetővé válhat. E keretet egyfajta posztstrukturalista
médiaesztétika jellemzi, melyben fellelhetőek a médiaarcheológia, a
hatvanas-hetvenes évek társadalom- és médiakritikájának egyes elemei, csakúgy,
mint az új médiaelméletek kortárs irányzatai is.
A látványnak – akár a zene kísérőjelenségének
tekintjük, akár a zenétől néha önállóan működő médiumnak -, mind hangsúlyosabb
szerep jut. A médiareprezentáció ebben a vonatkozásban a látvány
konstruálására, tehát biz. médiumok, technológiák és apparátusok használatára
vonatkozik.
Kiindulópontként tehát adott egy
technikatörténeti-médiaarcheológiai kontextus
A zenei látvány itt abba a hagyományba
illeszkedik, mely tárgy- és médiakultúrájának egyes elemei a laterna magica, a phenacistoscope, a
stereoscope, ….
Miként az láttatni igyekszem, ez a történeti
ív az 1700-as évektől, a zenei látványvilág mai jelenségeiig be nem záródóan
tart, bővül… Megjegyzem hogy jelen szövegben „csak” a 80-as évekig, a vj
személyiség megjelenéséig fogom nagy vonalakban e jelenség történetét láttatni.
A jezsuita atya Louis Bertrand Castel, alkotta meg egy ún. „csembaló
a szemnek” szerkezet működési elvét1725-ben.
Egy kb. 6 láb négyzet alakú keretet helyezett egy csembalóra, a
keretbe 60 kis ablakot illesztett mindegyik más-más színű üveggel, melyekre kis
függönyöket szerelt
 |
| Johann Gottlob Krüger, 1743, Miscellanea Berolinensia (Amsterdam Un.Libr) |
 |
| Guyot, 1769-70, Nouvelles récréations physiques et mathematiques, Paris |
lásd még:
Maarten Franssen
THE OCULAR HARPSICHORDOF LOUIS-BERTRAND CASTEL
The Science and Aestheticsof an Eighteenth-Century Cause Célèbre
A visszaemlékezők szerint a szerkezetet egy sötét, sátorszerű építményben
helyezték el, a billentyű-nyomására egy-egy függöny fellebbent, s felvillant a
megfelelő szín.
A felvilágosodás társadalmát
elkápráztatta, és lenyűgözte ez a találmány, és özönlött a párizsi közönség
látni a szerkezetet működés közben. A második, továbbfejlesztett 1754-es modell
már mintegy 500 gyertyát és tükröt foglalt magába, hogy elegendő fényt adjon,
egyúttal egy nagyobb közönség igényeit szolgálhassa ki. Hátránya, hogy meleg és
büdös volt, nem beszélve arról, hogy a zene kárára vált a mechanikus
szerkezetek pontatlansága és zaja…
Castel az alábbi hang-szín kapcsolatot alkalmazta:
B
(sötét) lila Bb achát A lila Ab karmazsin vörös G F # narancssárga
F
aranysárga E sárga Eb olajzöld D zöld C # halványzöld C kék
A színek és hangok azonos gyökerét a
Descartes-féle fényelméletből származtatták, ahogyan a fény és a szín
észleletét a levegő állapotváltozásaiból vezették le, a levegő szemre gyakorolt
nyomásaként. Hasonlóképpen, ahogy a hallás a levegő örvényeinek dobhártyára
gyakorolt nyomása következtében jön létre. Az analógia szemlélete új lendületet kapott Newton
szín és fényelméletének megjelenését követően, mivel színskálájáról közzétett
diagrammon a színek sávjaihoz zenei hangokat is rendelt.
 |
| Bainbridge Bishop: Color organ, 1877 |
A fényjelenségek autopoetikus tanulmányozása
gyakorinak számított a romantika korában; Goethe színtana, de az első
fény-optikai jelenségek, mozgás-reprezentációs kísérletek-próbálkozások is erre
az időszakra esnek.
Lásd például erről Krámli Márta DLA értekezését, Fényszobrászat a fénymegismerés történetének tükrében c.; PTE MK 2008
Lásd például erről Krámli Márta DLA értekezését, Fényszobrászat a fénymegismerés történetének tükrében c.; PTE MK 2008
Bainbridge
Bishop 1877-es szín-orgonája is a hangok és színek megfeleltetésen
alapult.
B
pirosas lila Bb lila A lilás-kék G # G kékes-zöld
F
# zöld F sárgás-zöld E zöld-arany / sárga
D # sárga-narancs D narancs C # narancs-vörös C
piros
Néhány példa a zenei látvány eszközök
fejlődésére (a teljesség igénye nélkül):
Alexander Wallace Rimington (1895/1915) szín-orgonája már elektromos áramot és elektromos fényt használ, működési elve – színhasználata – azonban még a castel-i alapokon nyugszik.
 |
| Rimington szín-orgonája |
 |
| Rimington szín-orgonája |
 |
| Rimington szín-orgonája |
 |
| Rimington szín-skálája |
 | |
|
Magyar vonatkozásban mindenképpen meg kell emlékeznünk László Sándor (Alexander László) zeneszerző szín-fény-zongorájáról. Sándor László önálló szerzői esteket, bemutatókat tartott; 1925-ös, Lipcsében tartott koncertjének látvány-élményét Matthias Holl festményén láthatjuk viszont.
 |
| Light Phonograph |
 |
| a Sarabet |
 |
| Színkorong az Optophonic pianohoz |
 |
| Octophonic piano |
Vladimir
Baranoff – Rossine optophonic
piano (1916) szerkezetében már forgó, színes korongok találhatóak, ezek,
ill. ezek összeérő-áttetsző rétegei hozzák létre a vizuális látványt.
Thomas Wilfred clavilux-a (1919) az első olyan eszköz, melyet már valóban önálló – azaz hangtól/zenétől független – fény-jelenség generátornak lehet tekinteni.
Működési elvét itt figyelhetjük meg:
 |
| Clavilux |
 |
| részlet/pillanatkép egy clavilux-vetítésből |
 |
| a clavilux egy későbbi, otthoni verziója, 1930-ból |
 |
| festett vetítő-korongok |
csak
említésképpen még néhány alkotó:
Frederick
Kastner, Pyrophon-ja, 1869-73, mely orgonacsövekből gázlángot lövellt ki
Szkrjabin,
1915, Chromola-ja, mely a Carnegie Hallban került bemutatásra, s bár kudarcként
értékelték az előadást, maga a műszer fontos hivatkozássá vált
Adrian
B. Klein - hangtól független eszköze, mely szemléletében a festészetből indult ki
Írása,
a Color Music. The Art of Light (1926)
1920.
és 1925. között Achille Ricciardo Rómában, Richard Lovstrom az USA-ban
fejlesztett ki fényorgonát
a
cseh Zdeněk Pešánek (1896-1965) aki alapvetően plasztikus felületeken hozta
létre látvány-konstrukcióit
Josef
Hartwig (1880-1956), Ludwig Hirschfeld Mack (1893-1965), és Kurt Schwerdt (1919-2007) 1922-től egy színes fényvetítőn dolgoztak a Bauhaus-ban, s nyitottak utat
a kinetikus fényművészet irányába: lásd. pl.
Moholy-Nagy, vagy a később Moholy-Nagy nyomdokain továbbhaladó Nicholas Schöffer munkásságát
Egy másik meglátásom , ill. feltételezésem – s
ezt látszik alátámasztani tbk. a Peter Weibel
- Gregor Jansen által szerkesztett Lichtkunst aus Kunstlicht c.
kiállítás és annak katalógusa-, ahogyan stiláris/konceptuális értelemben az
absztrakt animáció a fényművészet, s közte a vj jelenségkör egyik előképének
tekinthető:
Éppen úgy, ahogyan a médiaavantgárd a hatvanas
évektől az avantgárd filmet, a mozgóképes kísérleteket és az absztrakt
animációt tekinti meghatározó előképének.
Néhány példa a teljesség igénye nélkül az 1920-as évektől
hans richter: rythm 21, 1921
viking eggeling: symphonie diaganale, 1921
walter ruttmann: opus IV, 1925
marcel duchamp: anemic cinema, 1926
oskar fischinger: spirals, 1926
moholy-nagy,
lightplay: black-white-grey, 1932, deriving from moholy-nagy's
kinetic sculpture, the Light Space-Modulator
john és james whitney: kör variációk, 1941-42
oskar fischinger: allegretto, 1936
harry smith. early abstractions
no. 1: a strange dream (l946)
no. 2: message from the sun (1946-48)
no. 3: interwoven (1947-49) (part 1)
no. 2: message from the sun (1946-48)
no. 3: interwoven (1947-49) (part 1)
_________________________
Oskar Fischinger lesz az, kinél e két út - azaz az absztrakt animátor és a mechanikus képgenerátor készítő - újra találkozik majd 1955-ben. Ekkor alkotja meg a "color organ" egy saját verzióját,
a Lumigraph-ot.
lumigraph: performance by elfriede fischinger
_____________
A hatvanas-hetvenes évekre lezárul a mechanikus fejlesztések iránya, s az analóg-elektronikus videó-szintetizátorok jelennek meg – egy megújuló látványvilággal.
A korai komputer animációk vonatkozásában, de még azok megjelenése előtt James és John Whitney animációs tevékenységére érdemes utalni, akik már az ötvenes évektől együtt, majd önállóan is számos, nem csak tematikájában, de fogalmazásmódjában is határozottan a számítógépes látvány absztrakt, illuziónikus irányát jelenítették meg
Míg James Whitney a keleti filozófiák és az indiai-szanszkrit meditatív zene hatására egyfajta meditatív képi világ felé fordult (Yantra, 1957; Lapis, 1966), addig John Whitney miunkáiban a számítógépes formanyelv egyértelmű tematikaként jelenik meg (Permutations, 1966; Matrix I-III, 1971-73).
A szinusz-hullám átalakítása, tranzisztoros manipulálása válik elsődleges felhasználói iránnyá, a mechanikus feltalálókat, rajzfilmes animátorokat az elektromérnökök, videómérnökök váltják fel.
Ezek mögött a fejlesztések mögött már komolyabb
intézmények, olykor televízió-stúdiók, hangszer- tv, videógyártó vállalatok
álltak…
megint csak a teljesség igénye nélkül néhány
korai fejlesztés
David Jones videószintetizátora 1970-ből
Steve Beck direct one-ja 1973-ból
steve beck's direct one - video waving
_________
ems spectron 1974
buchla - fejlesztések
a nyolcvanas évekre kommercializálódnak az
eszközök…
az ausztrál Fairlight Computer video
ez már analóg és digitális technológiát
egyaránt használ…
Lev Manovich Az új média nyelve c. tanulmányában a Photoshop, mint multifunkcionális képszerkesztő szoftver kapcsán kifejti, ebben a szoftverben az is megfigyelhető, ahogyan több évszázadnyi képalkotói tudás is integrálódik egy-egy parancssorba, kattintásba – természetesen az újabbnál újabb filterek-effektek mellett.
Lev Manovich Az új média nyelve c. tanulmányában a Photoshop, mint multifunkcionális képszerkesztő szoftver kapcsán kifejti, ebben a szoftverben az is megfigyelhető, ahogyan több évszázadnyi képalkotói tudás is integrálódik egy-egy parancssorba, kattintásba – természetesen az újabbnál újabb filterek-effektek mellett.
Ez a technológiailag generált nyelvezet azt
is jelenti, ahogyan a technika-technológia biz. alapstruktúrákat is meghatároz
a technikai látvány létrejöttének vonatkozásában.
Ilyennek lehet tekinteni alapszinten tbk és
mások mellett például a szín-keverések elveit, mely a fény elektronikus alakítása révén változik, hasonlóképpen a kontrasztolás-adjusztálás elveinek átemelését az elektronikus közegbe.
A technológia alkalmazási területei:
tv stúdiók, stúdiómunkák – korábban koncert,
színház
videó- és médiaművészet; lásd. Paik – önálló
műfajjá válik
popkultúra megnyilvánulási területei: koncertek, színpadképek, díszletek – lásd
Alexander László
nyilvánvaló, hogy ezek a területek át- meg
átfedik egymást…
_____________
Nam June Paik
(a Sony portapak prototípusát használta munkáihoz, 1965)
Paik munkája azért is figyelemreméltó, mivel ő
már – hasonlóan mondjuk a pop-art alkotói gyakorlatához -, a populáris kultúra
elemeit, szimbolikáját használja fel.
Nam June Paik – Shuya Abe videómérnökkel készített videó-szintetizátora, 1964
S az ezzel készült videómunka, a Beatles Electronique (1966-69)
Manovich egy másik fogalmát is érdemes segítségül hívni, még pediglen az új média öt alapelve közül a modularitás lenne most az, amire hivatkoznék.
(numerikus reprezentáció, modularitás, automatizálhatóság,
variabilitás, transzkódolhatóság, )
- lényege röviden: elemekre bonthatóság
kommunikáció-elméleti vonatkozásban egyszerre
lehet bárki adó-feladó
saját maga hozza létre, válogatja ki a számára
használatos elemeket
(túl azon, hogy ez hogyan írja felül a
tranzaktív komm-s modellt …)
remix archetípusa a nyolcvanas években feltűnő
dj:
(Manovich
megjegyzi, hogy Ulf Poshardt DJ Culture c. könyve szerint 1972-ben DJ Tom
Moulton készítette az első remixet…)
a zenei- ill. a mozgóképes egység, a loop
válik központi fogalommá
Filmes irányban érdemes megemlíteni, hogy
ekkortájt alakul ki a slash film vagy slash fiction műfaj, sorozatok egyes
elemeinek kiválogatásával, felhasználásával hoznak létre új munkákat…
(Az új médiumok egyik legalapvetőbb tulajdonságából) fakad a kultúrát legmélyebben
befolyásoló hatása is. Az e technológiából származó következmények – vagyis
hogy a képek, hangok, szövegek és adatok különálló egységekként kezelhetőek és
szinte tetszőlegesen kombinálhatóak – a hatása, hogy a kultúra standardizálódik
és differenciálódik, szétaprózódik, kollázs-szerűvé válik, egyben felgyorsul,
vizualizálódik
Guy Debord a hatvanas években a látvány
fogalmát az emberek közti társadalmi viszonyként értelmezi. A hatvanas évek társadalmi folyamataiban
hatványozottabb szerep jut a különféle látványkonstrukcióknak, mivel ezek
képesek kapcsolatot teremteni az egyének és a különböző társadalmi csoportok
között.
A The Joshua Light Show – az analóg
technikához nyúl vissza … elsősorban koncertek színpadképeit, háttérvetítéseit hozták létre.
liquid loops
 |
| a géppark - 1969 |
 |
| színpadkép |
 |
| zenekarok - a kor "klasszikusai" |
 |
| fashion |
A közvetlen valóság-élmények helyett a reprezentáció és a (pszichedelikus) látvány/élmény válik elsődleges tapasztalattá, s a látvány a valóság megtapasztalásának
terepévé válik. Baudrillard e kapcsolatot, azaz a valóság és annak reprezentációja közti viszonyt a kép és a látvány egyes fázisaiként négy szinten taglalja. Az első esetben a kép "jó megjelenítés" mondja, az ábrázolás a szentség szintjén helyezkedik el, egy mély realitás visszatükröződése. A másodikban, a rontás szintjén a "gonosz" jelenik meg - mondja Baudrillard -, mely elleplezi és eltorzítja a valóságot. A harmadikban, a varázslat szintjén eljátssza a megjelenítést, ám valójában elleplezi a valóság hiányát. A negyedik szint a szimuláció szintje, nem a megjelenítésé, a kép önmaga tiszta szimulákrumává válik. Baudrillard szimulákrum-esztétikája jól jellemzi a zenei vizuál képi absztrakciójának szintjeit. A valósághoz való viszony, a mű kapcsolata a művön kívüli világgal nem írható le a reprezentáció hagyományos fogalmaival. Mégis, a látvány kapcsolata a társadalom behatárolható mechanizmusaival, önreferenciális folyamataival megfoghatóvá teszi az egyes látványkonstrukciók identitásaspektusait.
a "vj" mint szubjektum New York
undergoundjában nyeri el identitását,
amikor is
1980-ban Merrill Aldighieri, a hurrah clubban
nevezi magát elsőként így, mint látvány-szervezőt
Olyan zenekarok színpadképét formálta, mint
tbk. a
Bauhaus, Psychodelic Furs, Alan Vega, Rutts
D.C., Snake Finger (...)
s bár Aldighierit a színpadi látvány egésze
foglalkoztatja, a vj – mint zenei lástványszervező – fogalom innen származtatható.
____________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése